Rendesen induló életem csendesen folydogált jó ideig. Óvoda, iskola, főiskola, férj, gyerekek. Diploma, munka, melyről rendre kiderült, hogy nem szeretem. Ez az általános konvenció szerint még rendben is lett volna.
Én viszont képtelen vagyok a munkát szükséges rossznak, csupán pénz forrásnak tekinteni, és úgy-ahogy eldolgozgatni. Kerestem, mi az, amit szeretek, és jól tudok csinálni. Üzemmérnöki diplomám félretéve elmentem az Operaházba díszletet varrni, festeni, Gerlóczy Sárihoz fejdíszeket készíteni, az MTV báb majd jelmez műhelyében bábokat és jelmezeket készíteni. Megismerkedtem szakmai titkokkal, tetéztem ezeket kézműves tanfolyamokkal, ahol nemezelni, kosarat fonni, bőrözni, gyöngyöt fűzni, agyagozni tanultam. Ötvöződnek bennem ezen szakmák adta lehetőségek, s készítettem bábjaimat, maszkokat, színházi kellékeket, jelmezeket, és a szükség diktálta egyéb dolgokat. Terveztem jelmezeket a Szabadkai Színház Prometheus előadásához. Terveztem és készítettem bábokat a kecskeméti Ciróka Bábszínház betlehemes előadásához, a budapesti Vígszínház Országalma és Pinoccio előadásához, és sok-sok alternatív színház különböző előadásaihoz. Itt a szobrászkodás, festés és textilezés egyaránt használható. Minden babám egyedi pédány, sorozatokat nem készítek. Izgatnak a kezem alatt életre kelő egyéniségek, fürkészem titkaikat.
1992-ben beszéltek rá az első kiállításra, és ez húzta maga után a többit, egyénit és csoportosat vegyesen.
