27/07/2026
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ügyfelem egyetlen mondatával írja felül a lakberendezési elveimet. 😊
Az L-alakú konyháját terveztem, és ő több okból is az ablak elé szerette volna tenni a mosogatót. Ám ez a konyhai folyamatok logikus sorrendjét felborította.
Ilyen esetekben soha nem mondom azt, hogy ez márpedig csak így vagy úgy jó. Elmondom a szakmai érveimet, hogy miért javaslom az adott megoldást, vagy épp miért nem, és átbeszéljük a szituációt.
Épp azt magyaráztam neki, hogy amikor főz, a hűtőből kivéve megmossa a hozzávalókat, utána előkészíti, aprítja azokat, majd ezután következik a tényleges főzés. Ha a hűtő után tesszük a főzőlapot, és az ablakhoz kerül a mosogató, neki indokolatlanul plusz köröket kell megtennie a konyhában.
És ekkor hangzott el a bűvös mondat: „De én ezt nem így csinálom, én eleve mindent megmosva, főzésre előkészítve teszek be a hűtőbe.”
Hoppá! Vagyis nála a főzés nem a mosogatónál kezdődik, így nem is kell, hogy az a hűtő közelében legyen. Sőt! Az ő esetében a klasszikus szabály nem, hogy nem optimális, de még lassítja is a konyhai folyamatokat.
Minden dilemmám elszállt. A mosogató mehetett az ablak elé, az ügyfél boldog volt, és én teljes lelki nyugalommal adtam ki a kezemből ezeket a terveket. Egy külső szakmai szem biztos elsőre kiszúrja, hogy ez nem a megszokott, „jó” megoldás. Viszont ez esetben épp ez a legoptimálisabb.
Pont ezért nincs két egyforma konyha, mert nincs két egyforma ember sem.
Ha kíváncsi vagy, milyen tervezési történetek születnek, és milyen szakmai dilemmákkal találkozom a munkám során, kövess bátran! 😊
