23/08/2026
Sziasztok!
42 èves lettem ma! 🍾🥂 Szerintem ez szuper kor: se nem vagyok fiatal, se nem vagyok öreg. Bár a gyerekek szerint 1984-ben mèg a dínókkal együtt éltem. 😅
Valószínűleg a legtöbb ember azért szembesül ebben a korban,40 ès 50 között, bizonyos dolgokkal, mert kèpekes vagyunk már szembenèzni magunkkal ès képesek vagyunk változni magunkért.
Velem is megtörtént. Nekem erős szorongàs, pànik formájában jelentkezett tavaly nyáron először a munkahelyemen. Èn nem éreztem,hogy meg fogok fulladni,nem dobogott erősen a szívem, nekem egy erős szorongás érzésem volt, èn féltem a haláltól. Nem szűnt napok múltàval sem... Természetesen először orvoshoz mentem,hogy a szervi bajokat kizárjuk, mert sejtettem hogy nem a testem beteg,de biztosra akartam menni. Vèrnyomàs vizelet,cukor,végképp rendben volt. Soksok esemény volt,jó ès rossz is,ami ide vezetett! Nem feltétlen kell rossz dolgoknak törtènnie, a jó dolgokat is meg kell emèszteni! Nálunk tenyleg rengeteg dolog történt tavaly èv elejèn... Ott volt a költözés! Csoda helyet talàltam magunknak,de ez akkor is egy elengedès ès egy feldolgozandó vàltozàs. Ott volt Bobo balesete, pàr másodperc alatt kellett azzal szembenèznünk szülőkènt,hogy nem tudod mindentől megvèdeni a gyereked ès a baj rosszalkodàs nèlkül is megtalàl. A havi kontroll időpontok a kórházban voltak a legrosszabbak... Instant pánik, ahogy az épületbe leptünk ès havonta egyszer végig kellett csinálnom. Volt mit feldolgozni tehàt! Kerestem magamnak egy pszichiátert, mert tudtam,hogy egyedül nehezen fog menni. Sajnos zátonyra futottunk,mert ő csak gyógyszeres támogatás mellett tudta elképzelés a gyógyulást. Én pedig semmi esetre sem akartam magamnak azt mutatni,hogy ez csak gyógyszerrel megy nekem,hogy akkor vagyok jól, ha bevettem a gyógyszert. És gyerekeim is vannak, akikről egyedül gondoskodom hétközben,szóval nem tehetem meg,hogy kiütöm magam valamivel, ès éjjel is ott szoktam nekik lenni,ha kellek... Mert a doktornő szerint lehet ezt este is szedni... Èn nem akarta. Így sajnos szétváltak az útjaink. Pont akkor,amikor a legnehezebb lett. Voltak és vannak szuper időszakok és voltak és vannak nagyon nehéz napok. Minden időszaknak megvolt a maga jellemzője,éppen mikor mitől rettegtem. Amikor az agyam érezte, hogy valamitől már nem félek annyira,keresett valami mást... és így ment ez hónapokig. Tél vègéig volt nagyon nehéz. Nagyon elfáradtam. A testem és a lelkem is. A folyamatos rettegés rengeteg energiát elvesz.
Hogy miért mesèlek nektek erről? Nem csináltam belőle titkot, a gyerekek, a családom, a munkahelyem, tudnak róla,hogy min megyek keresztül. Én tudom,hogy mennyi erőt adott nekem,amikor olvastam,hallgattam olyan emberek történeteit, akik ezen már átestek. Nem vagyunk egyedül!
Nincsen erre egy egységes megoldás. Nem múlik el varázsütésre. Főleg akkor nem, ha az ember nem látja be,hogy min kell változtatni. Én hiszek benne,hogy azért kaptam ezt, hogy lehetőséget kapjak változtatni. Hamar megértettem,hogy mi is a baj... Hogy nagyon,nagyon régóta túlélőmódba kapcsoltam ès mèg erre vállaltam rà soksok dolgot,pl egy 8 órás munkát. Ami akármilyen furcsa is,de a menedékem is lett. A ritmus, a kiszámíthatóság nekem nagyon sokat segített. A sikerek pedig mindig kimozdítottak a holtpontról. Az alap problémát nem lehet azonnal megoldani és ezért hasznos, ha az ember segítséget kér. Mert manókat kapunk a hónunk alá. Tavasszal találtam egy pszichológus hölgyet, akivel egy hullámhosszon vagyunk, el tudom tőle fogadni a segítséget, a tanácsokat és gyógyszer nélkül haladunk ezen a hosszú úton.
Tudom,hogy sok minden van mèg előttem. De làtom azt,ami màr mögöttem van ès rendkívül büszke vagyok magamra. A változás kívül azért történik,mert hajlandó vagyok belülről is változtatni. Télen pl volt program, amit emiatt kellett lemondanom,mert képtelen lettem volna sok ember között hangzavarban jól érezni magam. De ez is rendben van! Most pedig egy hatalmas kalandra készülünk a gyerekekkel,ami nekem fèl évvel ezelőtt lehetetlennek tűnt. Most pedig belevàgunk! Mesèlek majd róla!
Ha esetleg te,vagy egy ismerősöd, rokonod ebben a helyzetben van, tudd, hogy van kiút! Hosszu az út, de megèri.
Ha esetleg szeretnèl valakivel beszélni erről, egészen nyugodtan írj nekem privátban üzenetet! NEM VAGY EGYEDÜL!
Sok korombeli követőm van,sokatokkal közületek màrmàr baráti a viszony. Szeretnèm, ha tudnátok,hogy a DinamiDesign berkein belül nem kell semmit sem takargatni. Èn ezzel együtt vagyok Dina ès ha valaki èppen ezen megy keresztül ès szüksége van segítségre, akkor itt vagyok ès itt vagyunk!
A horgolás is fontos rèsze az utamnak. Ez volt nekem a kapaszkodó a kezdetekben. Aztán ez lett a koszos szemüveg is,ami végett nem láttam jól. Akkor hagytam abba a horgolást egy kicsit, amikor realizáltam,hogy nem esik jól, nem arra figyelek,amire kellene,csak elterelem vele a figyelmem a lényegről. Akkor kellett igazán magamra gondolnom! Erősen èl bennem az èrzès,amikor újra őszinte vàgyat èreztem,hogy horgoljak. Annyira jó volt!!! Amikor nem az agyam hiànyolta, hanem a lelkem és a kezem. Elmondhatatlanul jó volt utána tét nélkül csak úgy horgolni! A horgolás mindig is része lesz az életemnek szerintem egy darabig, de csak olyan szinten hagyom magamat hajtani,amit mèg elbírok! Ezt megtanultam! Ès be is tartom!
Tehát így 42 évesen sok minden túl ès sok mindenen innen: köszönöm,hogy tudatlanul is részei voltatok,vagytok és lesztek az én gyógyulásomnak! Szeretlek titeket és köszönöm,hogy vagytok! ❤️
