Folqa Collection

11/10/2026

A vasárnapi mosást intézve eszembe jutott, hogy mennyire jó dolgunk van a mai világban, hiszen a mosógép mindent megcsinál helyettünk. 🤔

De vajon hogyan zajlott ez régen?

Utánanéztem:

A ruhák mosása régen komoly fizikai munkát jelentett. A vászonból készült ingeket, alsóruhákat és más hétköznapi darabokat vízben, mosószappannal, teknőben mosták, majd alaposan kiöblítették. A makacs szennyeződéseket kézzel dörzsölték ki, a ruhákat pedig gyakran a szabadban szárították.👗

A népviseletek azonban nagyobb gondosságot igényeltek. A hímzett, rakott, keményített vagy díszes darabokkal nem lehetett bárhogy bánni! A különböző anyagok és díszítések eltérő gondoskodást kívántak, ezért a ruhadarabokat sokszor külön kezelték.

A fehér vásznak tisztán tartása különösen fontos volt, az ünnepi viseleteket pedig igyekeztek megóvni a felesleges szennyeződéstől. Hiszen egy-egy szépen elkészített, gazdagon díszített ruhadarab nem csupán öltözék volt, hanem érték is, amelyet hosszú ideig meg kellett őrizni.

A mosás, a szárítás, a vasalás és a keményítés mind-mind hozzátartozott a ruhák gondozásához. ❤️

05/10/2026

Amikor összegyűlik a társaság! 😅

Van, aki nagy szoknyás, van, aki színes, van, aki kicsit komoly, és persze olyan is akad, aki már az első pillanatban magára vonzza a tekinteteket.😁
Mi a népviseletekben is éppen ezt szeretjük. Mindegyiknek megvannak a maga szabályai, mintái és hagyományai, mégis rengeteg egyéniség fér el bennük.🥰

Más színkombinációk. Más minták. Más anyagok. Mégis egy nagy közös történet fontos részei.👗
A Folqa babák között is mindegyik egy kicsit más, mégis igazi boldogság együtt látni őket.😊 Legalábbis a mi szívünknek.❤️

Ti melyiket vinnétek haza magatokkal? 😁

30/09/2026

Mennyibe került szép ruhákban járni régen?🤔

A mai világban minden azonnal elérhető. Az a cég majdhogynem nem is létezik, akinek nincs webshopja, és az emberek is sokkal kényelmesebbek a vásárlást illetően. Ezáltal divatosan és egyedien öltözni szinte bárkinek van lehetősége.👗

De vajon hogyan zajlott mindez 100 évvel ezelőtt?

A népviseleteket látva könnyű azt gondolni, hogy ezek a gazdagon díszített ruhák a tehetősebb családok kiváltságai lehettek. Viszont Mezőkövesden épp az ellenkezője történt. ☝️
A matyó viselet a 19. század végén alakult ki abban a formában, amelyet ma ismerünk, és a 20. század elejére olyan pompássá vált, hogy a Magyar Néprajz a legpazarlóbb magyar parasztviseletek egyikeként ír róla. És mindez egy olyan közösségben, ahol komoly szegénységben éltek az emberek.

A nők viszont már akkor is sok mindenre voltak képesek annak érdekében, hogy igazán szépnek és különlegesnek érezhessék magukat. 😅

A lányok és asszonyok hímzett terítőket készítettek eladásra, az így keresett pénzből pedig megvásárolhatták a saját ruhájukhoz szükséges anyagokat és kiegészítőket. A szegényebb matyó lányok pedig akár éveken keresztül dolgoztak napszámosként és idénymunkásként, hogy előteremtsék a viseletük árát. 🪙

És hogy miért volt erre szükség?

Mert a ruha nem csupán ruha volt.
Elárulta, hogy ki vagy, honnan jöttél, milyen korú vagy, milyen élethelyzetben vagy, és milyen helyet foglalsz el a közösségben. Sőt!Sok vidéken a lánytól kifejezetten elvárták, hogy szépen öltözzön, mert ha valaki nem volt ,,elég ruhás”, az még a jó házasság esélyeit is ronthatta.🤔

És persze ott volt még valami, amit talán mi is nagyon jól értünk, és amivel mi is tökéletesen tudunk azonosulni.
Mégpedig az, hogy bármely kor embereit nézzük is, mindig mindeki szeretett volna kicsit kitűnni és szépnek érezni magát.❤️

22/09/2026

Látogassatok el az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállításra.😊

A kortárs népi kézművesség legkiemelkedőbb alkotásait tekinthetitek meg. Szerintünk érdemes!🤗❤️

Ötévente különleges találkozásra hívunk mindenkit, akinek fontos a magyar népművészet, a hagyományos kultúra és az alkotó közösségek ereje. Az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás a kortárs népi kézművesség legjelentősebb seregszemléje, ahol ...

20/09/2026

Jegyajándékok❤️

Régen, amikor egy fiú és egy lány összekötni készült az életét, különböző ajándékokkal biztosították egymást szándékuk komolyságáról.😊

A Néprajzi Múzeum összefoglalója szerint a szerelmi és jegyajándékok a kapcsolat különböző szakaszait jelezhették az udvarlástól egészen az esküvőig. A lány sokszor saját kezűleg hímzett kendőt, kötényt vagy inget adott a kiszemeltjének.

A fiú ezzel szemben sok helyen olyan tárgyat adott a lánynak, amely használati tárgy volt, például díszes guzsalyt, fonószéket vagy mosósulykot.🧼

A Néprajzi Múzeum gyűjteményében például van egy 20. század eleji jegykendő, amelyről később lefejtették a pirossal hímzett feliratot:

„Szeretett kedvesem… Fogadd el szerelemből.”

Kalotaszegen pedig egészen látványos volt a jegyváltás. Egy 20. század eleji leírás szerint a legény gyűrűt, jegykötőt és akár 20–30 keszkenőt adott a lánynak, a lány pedig tükrös bokrétát a legény kalapjába. Ezt nevezték jegycserélésnek.

Talán ez az egyik legszebb dolog a régi kézimunkákban, hogy
nemcsak a minta maradt meg nekünk, hanem egy kapcsolat emléke is.❤️

16/09/2026

Szeptember 🍂

Hűvösebb reggelek, rövidebb nappalok, a kertek és a földek lassan átadják nekünk egész éves munkánk gyümölcsét. 🍎

Régen ilyenkor kezdődött az őszi betakarítás, a szüret, és sokfelé a kukoricafosztás is közösségi eseménynek bizonyult. Örömteli volt a munka, hiszen az emberek együtt töltötték az időt, beszélgettek, énekeltek, megosztották a fizikai nehézségek terhét, ráadásul a munkák sokszor mulatsággal értek véget.
A Hagyományok Háza programjai között most is találunk szőlőlopó és kukoricafosztó ünnepeket, amelyek ezeket a régi időket hozzák kicsit vissza.😊

A szeptember még tele van a nyár emlékeivel, de már magában hordozza az ősz nyugalmát. A természet lassan elcsendesedik, az ember pedig egy pillanatra megállhat, és hálát adhat mindazért, amit az év adott neki. 🍂

10/09/2026

Hímző- és íróasszonyok

A hímzés alapvetően nem külön szakma volt, hiszen a lányok és asszonyok mind tanultak hímezni, a tudás pedig gyakran családon és közösségen belül öröklődött. Egyes vidékeknek azonban voltak ,,specialistái", akikről mindenki tudta, hogy nagyon szépen űzik a mesterséget. Ők olyan kivételes személyek voltak, akik sokszor pénzt is kaptak a tehetségükért. 🪡

Az íróasszonyok ennél még érdekesebbek voltak. Ők elsősorban nem hímezték a mintát, hanem előrajzolták őket a vászonra. Sokan közülük mintakönyvet vagy sablont sem használtak, hanem saját kreálmányaikat álmodták az anyagra. 🏵️

A Magyar Néprajzi Lexikon külön kiemeli, hogy például Mezőkövesden és Kalocsán a jó varrók és az íróasszonyok szinte versengve újították a mintakincseket. A kalocsai íróasszonyok
sokan asztalosok feleségei, lányai közül kerültek ki.
Ez elsőre meglepőnek tűnhet, de ha belegondolunk, teljesen logikus. Az asztalosműhelyhez kapcsolódó bútorfestés és pingálás során már előre megtanulták a virágos ornamentika rajzolását. Ezt a tudást aztán a textilminták előrajzolásánál is könnyedén alkalmazták. 😊

05/09/2026

Amikor régi népviseleteket nézegetünk, könnyű azt gondolni, hogy a gyönyörű ékszerek a gazdagság jelei voltak. Pedig nem feltétlenül kellett gazdagnak lenni ahhoz, hogy egy lány vagy asszony szép ékszert hordhasson.💍

Az egyik legkedveltebb dísz a gyöngysor volt. A 19–20. században a gyári üveggyöngyök széles körben voltak elterjedtek, a gyöngyszemeket pedig akár vásárokban és búcsúkban, súlyra mérve is meg lehetett vásárolni. Aztán otthon következhetett a fűzés. Mindenki a település divatja szerint állította össze a nyakékét. 🪡

A magyar paraszti viseletben egyszerre több gyöngysor is a nyakba került, különösen a gazdagon díszített, sokszoknyás öltözet eknél. A fiatalok körében sokfelé a piros gyöngy volt kedvelt, de aztán a fehér, ezüstös vagy később a kék és zöld színek is megjelentek. 💎

Aki pedig tehetősebb volt, megengedhette magának az ezüstből készült ékszereket is. Például nyakláncokat, fülbevalókat, gyűrűket vagy különféle ruhadíszeket. Az arany viszont már igazi fényűzésnek számított, és elég sokáig csak a módos családok számára volt elérhető.🪙

30/08/2026

Ha azt mondjuk népművészet, talán elsőként egy hímzett terítő, egy cifra ködmön vagy egy gyönyörű népviselet jut eszünkbe. Pedig egy-egy régi motívum ennél sokkal több lehet.☝️

Mint ezek a kézzel készült fa kockák is, melyek ötletesen ötvözik a régit az újjal.😊

Mindezt úgy, hogy felismerhető marad bennük valami abból a világból, ahol születtek, közben pedig már a mi korunk történetét mesélik. 😊

Mi a Folqánál pontosan ezért szeretjük annyira a népművészetet.
Mert minél többet nézzük, annál inkább azt látjuk, hogy nem egy lezárt múlt, hanem egy hatalmas, izgalmas formakincs, amivel még rengeteg mindent lehet kezdeni.🧵

És valljuk be, egy szép magyar motívum nem feltétlenül csak egy szoknyán vagy ingen mutat jól. 😉❤️

Ti mit gondoltok? 😊

Kép forrása: Varga Art

28/08/2026

Ha ma bemegyünk egy üzletbe, és megtetszik egy ruha, valószínűleg nem sokat gondolkodunk azon, hogyan készült.
Régen azonban egészen más történet volt.
Egy parasztasszony ruhatára sokszor a saját otthonában született. A nők dolgozták fel a kendert és a lent, szőttek, majd az elkészült vászonból megvarrták a család ruhadarabjainak egy részét. Ing, pendely, egyszerűbb szoknya, kötény, rengeteg minden készült otthon, sokszor kézzel, aprólékos munkával. 🧵

De nem minden került a varróládába.
Amikor bonyolultabb szabásra, különlegesebb ruhadarabra volt szükség, jöhetett a szabó vagy a varróasszony. Egyes vidékeken például a divatosabb szoknyákat már szakember készítette, miközben az egyszerűbb vászonszoknyákat továbbra is otthon varrták. 🪡

És voltak olyan darabok is, amelyekhez már igazán mesterségbeli tudás kellett. A szűrök, ködmönök és más bőrből vagy posztóból készült ruhadarabok elkészítése például a szűcsök és szűrszabók munkája volt. ✂️