02/08/2026
Mesélek egy kicsit a Workshop helyiség alakulásáról. 🏡👷♀️Hosszú az út, mire célba érek vele, és elmondom, miért. Merthogy erre most jöttem rá.
A legelején más volt az elképzelésem. Az volt bennem, hogy nyissak minél hamarabb, hogy máris tudjatok jönni. És hogy épp ezért nem is nyúlok a 30 éve lerakott csempéhez (ami amúgy helyenként darabokban hiányzott), mondván hogy jó lesz az úgy, hiszen úgyis agyagos lesz. 🤷 Hogy a konnektorok helyét se piszkáljuk, és hagyjunk mindent úgy, ahogy van. Hogy nem baj, ha a berendezésben semmi nem passzol egymáshoz, mert a funkció a lényeg.
Ezzel indultam neki a tervezésnek és a megvalósításnak nagyjából 1 éve - amikor pontosítottuk azt, hogy hol legyen a Workshopokat adó tér, ahol együtt alkotunk majd. 👩🎨👩🎨
Ahogy telt az idő, az elképzelésem átalakult. Egy mélyebb, igazi értéket adó, otthonos tér létrehozásává nőtt bennem, egy közösségteremtő szándékká. ❤️ Egy olyan elképzelt hellyé, ahova jó betérni, kikapcsolni, alkotni, feltöltődni, beszélgetni, és ahol mindig finom kávé vár. Ahol frissen szedett virágok illata tölti be a teret. ☕🧘♀️ Egy megnyugtató oázis a mindennapok forgatagában.
Aztán megértettem, miért ment bennem egy őrületes vívódás a helyiség alakulása során. Folyamatosan pörögtem azon, hogy a “jó lesz ahogy van, csak alkossunk már”-ból merjem megengedni magamnak azt, hogy egy igényes, önazonos, szeretetteljes közeggé váljon ez az elképzelt álom-tér. ✨
Ahol nem ütött-kopott a padló, hanem jó energiák vesznek körbe.
És ez a valóságban, az időben egy akadozásként jelent meg. Hogy most akkor jó lesz ahogy van, vagy igenis ugorjak egy jó nagyot előre? Ezért szakaszosan haladtak a folyamatok. Volt, hogy 3 hónapig az égvilágon semmi nem történt a helyiséggel, én meg közben síkideg voltam. Aztán egyszercsak meglódult a haladás. Aztán megint stagnált. És így tovább… 🥲 de visszanézve mindez azt mutatta, ami bennem zajlott, és annak a kivetülése volt ez. Hogy amikor nem haladt, az valószínűleg azért volt, mert még nem született meg a megfelelő döntés.
Meg kellett lépnem például azt, hogy egy ponton azt mondjam, mégiscsak véssük fel a padlót, mert nem elégszem meg vele. 🔨 Az is a folyamat egy aprónak tűnő, de mégis fontos része volt, hogy az extrém alaposan átgondolt és végül megvásárolt mennyezeti lámpákra azt mondjam miután felszereltük, hogy mégsem érzem az igazinak. És kicseréljem őket. 💡
Hogy realizáljam, nem minden döntés végleges, mégha ezerszer átgondolt is. Hogy ér változtatni. És hogy a szívemre hallgatás és intuícióm többet ér, mint a kimatekolt magyarázat. 💓
Összességében amiatt lett ilyen munkás a Workshop helyiség alakulása, mert egy identitás-meghatározás zajlott a háttérben. Hogy nyugodtan, de határozottan merjem megmutatni magamat ezen a téren keresztül. 💃
Az is a feladatom része lett a folyamatban, hogy ne sürgessem magam folyamatosan, mert saját magam ellensége vagyok ha ezt teszem.
Mert a cél az, hogy egy csodás helyet nyissak meg amikor elkészül. 🥹
Amire büszkén tekinthetek amikor beléptek ide.
Ami a ti igényeitekre lesz szabva, de közben ne felejtsem el magamat sem.
Még nincs kész minden, de szólok amint jöhettek! Addig is köszönöm, hogy itt vagytok és nyomon követitek a fejleményeket :)
Adri
