30/06/2026
Hogy lehet elkezdeni egy posztot 4 hónap kihagyás után?! 🤔...
Régóta ülök már a kérdés fölött.
A napokban talán mesélek majd kicsit arról, hogy miért volt ilyen csend az oldalon, de most inkább csak megtöröm azt egy pár képpel és egy csendes hálaadással 🥰🙏
Négy hónapja először ragadtam újra ecsetet az elmúlt hétvégén, hála Annának, aki 5 éve egy isteni bútorfestő táborban lett a barátnőm, és aki ezen a hétvégén szó szerint a JOBB KEZEM lett 🙃 🙏
Egy elég halmozottan hátrányos helyzetű, lehasznált konyhabútor, és a hozzá tartozó óriási felületű csempe várt rám február végi leroggyanásom óta, hogy adjak nekik új életet. Új tulajdonosai a tanévkezdés előtt költöznének be, ezért kicsit megsürgettem a felepülésemet, és segítségül hívtam Annát, hogy ha valamivel nem boldogulnék, kisegítsen.
Ketten több, mint 36 órát dolgoztunk ezen a pici konyhán 3 kánikulai nap alatt 🤯
A körülmények ellenére mégis remek megtapasztalásokat hozott ez a pár nap. Egyrészt rég nem dolgoztam... aggódtam, hogy a fizikai állapotom mennyire fog akadályozni, ráadásul a hasztalan mindennapokban eléggé kiszállt belőlem a mojo, így magát az alkotó kedvet is úgy kellett targoncával odavonszolni 😒😅
Ráadásul mióta vállalkozni kezdtem, egyedül dolgozom, és voltak félelmeim, hogy hogyan osztjuk fel a folyamatokat, képes leszek - e vezetni, tudunk - e egymáshoz alkalmazkodni. Az együttműködés végül minden várakozásomat felülmúlta, csak úgy repült az idő az összehangolt munka közben, hiszen Annát szakmailag és emberileg is nagyra értékelem, így a precíz munkavégzés és a mély beszélgetések, közös rögések jól megfértek egymás mellett ❤️🙏 Valóságos munkaterápia volt nekem ez a kis idő, szóval jelentem: köszi, jól vagyok, visszatértem a munka világába 💪 🧑🎨 🎨
Hálás köszönetem a megrendelőknek, akik türelmesen vártak rám, és a festő barátnőnek, aki kiváló munkatársnak bizonyult 🥰🙏