04/07/2026
Állok egy dél-olasz szupermarket kasszájánál - mögöttem sor. Épp, hogy ideértünk, az euró még a táskám legmélyén. Nagy szabadkozások közepette kezdem keresni és érzem, hogy az elmúlt hetek-napok stressze megint a torkomat szorongatja, kapkodok. “Beszereztünk mindent? Hú, nincs ebben az utazósdiban rutinom..Biztos mindenki sietne, mindenki utál, a gyerekek fáradtak, erre itt bénázok, hol a francba van..🤯”
A pénztáros halkan mond valamit, de akkor még nem értem a szavait. Felkapom a fejem és csak a testbeszéde jut el hozzám: arcán végtelenül békés derű, kezével lassan nyugalomra int.😌
Egészen megdöbbenek, hihetetlen hatásos az egész. Körbenézve látom, hogy valójában senki nem méltatlankodik vagy siet(tet). Hirtelen érzékelem, hogy mennyivel sürgetőbbnek éltem én meg ezt a szitut, mint a világ körülöttem. Lágy zene szól, mindenki békés. Az egész bolt szebb helynek tűnik már - barátságosabbnak, lélekmelengetőbbnek.✨
Szinte felnevetek és érzem, ahogy szakad ki belőlem a feszültség…veszek egy mély levegőt. Már gyorsan megtalálom az eurót, fizetünk, megyünk tovább és a jelenet hatása is jön velünk.
Ez volt az első, hogy a “piano, piano” varázsigével találkoztunk utunk során, de nem az utolsó. Megigézett vele minket a strand éber őre is, mikor izgultunk, hogy ott hagyhatjuk-e délutánra törülközőinket és a taxi sofőr is, mikor kapkodva szálltunk ki, nehogy megvárassuk a tömeget - sőt, a reggeli futás közben is megkaptuk egy sokat látott olasz bácsitól. 🤭 Később már egymásnak mondogattuk, mikor megértettük a lényegét.
Konkrét jelentése: lassan, lassan - és ebben minden bennevan. 💛 Nyugalomra int: emlékeztet, hogy nem vészhelyzet a fizetés a kasszánál és valószínűleg az összes többi tevékenység sem, amit a hétköznapok során hajlamosak vagyunk annak megélni.
Arra hívlak, gyakoroljuk együtt a nyáron ezt! Nevezhetjük lelassulásnak, tudatos jelenlétnek, mindegy - a lényeg ugyanaz: vegyük észre, ha a helyzet csak a fejünkben “vész”. Piano, piano 🪄
