Tóth Ági vagyok, 2005 óta Törökország szerelmese!
2005 óta dolgozom török kulturális területen, 2015 óta pedig saját rendezvényeimen mutatom be a török gasztronómia gazdagságát.
2015-ben döntöttem úgy, hogy elindítom a Nar Gourmet blogot (nar jelentése: gránátalma), amely Magyarországon az első, autentikus török konyhát bemutató gasztrobloggá vált. Bejegyzéseimben a különleges receptek mellett gasztrotörténeti érdekességeket is megosztottam az olvasókkal a Törökországban használt alapanyagokról, ételfajtákról, étkezési szokásokról. Két éven át voltam állandó vendégszerzője a BBC Goodfood magazin magyar kiadásának. A növekvő érdeklődés miatt az írás mellé számos szolgáltatás is társult az évek folyamán, 2018 végén pedig végérvényesen átvette a blogírás helyét a főzés és a rendezvényszervezés. Tematikus vacsorák, délutánba nyúló csoportos brunch-ok, főzőkurzusok, workshopok, törökországi gasztrotúrák, személyre szabott privát események, éttermekkel való együttműködés - számos helyen találkozhattok velem! Azért, mert a török utcai árusoktól vett friss narancslé sárgája a legszebb sárga, amit valaha láttam, mert a legjobb barista által készített tejeskávén sem olyan szép hab, mint a frissen csapolt ayranon (sós joghurtital), mert akit megcsapott már az isztambuli, tengerparti halpiacokon árult friss halas szendvics illata, sosem fogja elfeledni, mert a már hajnalban zsúfolt isztambuli utcákon beszerzett, frissen sütött simit (szezámmagos gyűrű) illata számomra a legfinomabb péksütemény-illat, mert az életemben kipróbált raviolik egyike sem volt olyan ízletes, mint az a manti (töltött tésztabatyu joghurttal és paprikás vajjal megöntözve), amit egy kapadokyai barátom készített, mert nincs még egy olyan édesség, amiben a cukorszirup és az olvadt sajt olyan tökéletes párost alkotna, mint a künefében (szirupos cérnametéltből és sótlan sajtból készült édesség), mert Isztambulban ettem életem első csirkemellből készült édességét, mert szerintem a legmenőbb gyorskaja a kumpir (zöldségekkel, majonézes salátákkal, virslivel töltött egészben sült krumpli), mert életemben nem láttam még olyan gyönyörűségesen óriási sült gesztenyéket, mint az İstiklal Caddesin,mert a mélyvörös török tea mindenkiben megállítja egy kicsit az időt és ráveszi, hogy akár órákon át bámulja az utca népét egy kis lócáról, mert nem sok jobb dolgot tudok elképzelni, mint órákon keresztül úgy igazán török módra reggelizni, mert az igazi pisztáciás gaziantepi baklavára nem az a helyes jelző hogy gejl, hanem hogy isteni és mert egy szivárványnak sem olyan gyönyörűek a színei, mint a Fűszer Bazár standjain roskadozó ezernyi fűszernek. Meg talán azért, mert szeretném, ha minél többen felfedeznék, hogy a török konyha nem csak dönerből és sült tejberizsből áll!
